Erdély.ma
Levelek Londonba

Premier: 2018. március 22.

Rendező-koreográfus, forgatókönyvíró: Diószegi László
Levelek: Léka Géza, Lőrincz Ágnes
A Londoni jelenet koreográfusa: Szőllősi András
Zene: Kiss Ferenc, Csoóri Sándor „Sündi”, Mihó Attila
Felvételről közreműködik: Mihó Attila és zenekara, Zurgó Együttes, Györfi Erzsébet
Igazgató, művészeti vezető: András Mihály

A rendező-koreográfus, forgatókönyvíró Diószegi László így mutatta be a darabot: "Harminc évvel ezelőtt, 1986 márciusában volt a Pesti Vigadóban a Tündérkert című műsor bemutatója. Az általam készített egy félidős táncjátéka az erdélyi magyar kultúra megmaradásának esélyeiről, a román magyar együttélésről, a Ceausescu féle diktatúra fenyegetéséről szólt. A Kádár rezsimben nem volt ildomos erről beszélni, hiszen a kommunista rendszerben az erdélyi magyarság sorsa a „testvéri” Románia belügye volt. A Romániába szakadt kétmilliós magyar kisebbség ügyét azonban a nyolcvanas évek végén a „pártközpont” – bármennyire akarta is – nem tudta a szőnyeg alá seperni. A diktatúra szempontjából kényes kérdés felvetése, a valóságos kép ábrázolása azonban még a művészi alkotások elvont nyelvezetével sem volt kockázatmentes. A magyar pártvezetés zavarodottsága miatt ugyan az alkotást nem tiltották be, de Románia budapesti nagykövetségének képviselői sértetten kivonultak a bemutatóról. A közönség viszont – akinek az alkotás készült – negyedórás hangos ovációval köszöntötte a szívükből szóló darabot.
 
Az elmúlt harminc év nagyon sok változást hozott. Népdalaink, néptáncaink ugyanazok, de az életünkben, fájdalmainkban nem múlt el nyomtalanul ez az emberöltő. Az erdélyi magyarság és népművészet ma talán még nagyobb veszélyben van, mint harminc évvel ezelőtt. Az évszázados kincseinket, a magyarságot ma nem a román nacionalizmus, a kommunista diktatúra fenyegeti. Ezek könnyen felismerhető, nyilvánvaló veszélyek voltak, amelyekkel összefogással, erős hittel és elszántsággal eredményesen szembe lehetett szállni. Ma sokkal alattomosabb folyamatok tűntek fel. A jólétet, gazdagodást, boldogulást kínáló globalizáció úgy emészti fel évszázados kincseinket, hogy szinte észre sem vesszük azok visszafordíthatatlan elmúlását.

Mindennél időszerűbb ma erről a lopakodó, fenyegető, értékeinket felemésztő veszélyről a művészet nyelvén szólni. Arról, hogy ma nem a román nacionalizmus, hanem a falvak lakosságának tragikus elöregedése, a fiatalok kivándorlása miatt szűnnek meg a magyar iskolák. Arról, hogy az erdélyi falvak világától teljesen idegen, az amerikai „pénzcsináló társadalom” szemlélete nálunk is ellenállhatatlanul terjed, és nyeli el azt a csodálatos, emberi világot, amely az évezredes európai kultúra egyik meghatározója, keleti bástyája volt. Arról, hogy évszázados közösségi ünnepeinket, a keresztelőket, katonabúcsúkat, bálokat és kalákákat felváltják az ócska import alkalmak, amelyek gagyi, üzleti akciókká silányítják értékeinket. Arról, hogy a pénz és a szerzés reményétől megszédült fiataljaink „Angléban”, „Italiban”, „Spénben” dolgoznak hajnaltól éjszakáig, és maguknak sem merik bevallani, hogy összekuporgatott pénzükkel csak otthon lehetnek valakik, évente két hétig boldogok.

Erről szól tehát az új Tündérkert, az „Erdély.ma”. A műsor emlék és riasztás. Egyszerre mutatja a gyönyörűséges múltbeli értékeinket és aggodalmas jelenünket.”

A műsor a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
<< Vissza
Reflexiók
Kövesse fellépéseinket