2021. július 13.
Az időtlenségbe
Demeter Arnold


-Egy Ezer Székely leány margójára-
"Hát 100 év múlva fognak-e itt még magyarul beszélni?" Hangzott el a kérdés 1931-ben, az első Ezer Székely Leány Napján. Most, még ha nem is telt el száz év, de kilencven igen és nyugodt szívvel válaszolhatunk: Fognak! Hiszen ismét összegyűltünk, mint idestova kilencven éve, hogy megünnepeljük ezt a hagyományaink és a székely-önazonosságuk számára igen csak fontos napot. Ahogy az ezt megelőző nap, a Székely Népviselet napja is fontos állomása a kijelölt útnak, úgy a rögtön másnap megrendezésre kerülő Ezer Székely Leány Nap is alapköve a székelység huszadik századi múltjának. S mint egykor, most is szükség van olyan emberekre, akik odaállnak, kezükbe veszik minden évben a rendezvény sorsát. A legelső alkalommal a Szociális Testvérek Társasága hívta életre ezt a jeles napot, amit ma már, mint egy örökölt-kötelességet, úgy visz tovább a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Számomra, ha egészben tekintjük az eltelt időt, csupán az évszám, az emberek változtak, s a kilencven éve elhangzott jelmondat ma is érvényes: "Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk." Az Együttes számára ezek a szavak ma is irányadóak. Azon túl, hogy mint előadók, minden évben megörvendeztetik hosszabb-rövidebb produkciójukkal az összegyűlt tömeget, oroszlán részt vállalnak a szervezésben. Sajnos idén nem léphettek fel az érkező csoportok, mint az előző években, amikor a táncospalánták sok esetben az Együttes tagjaitól tanult koreográfiákat vitték színpadra. Így hát a keretek megadása mellett tartalommal is megtöltik az esemény, a hivatásos táncosok.
            Szavakba önthető, de átadni az érzést nem lehet annak, aki nincs ott, és nem részese ennek az egésznek. Az egyébként is nagy jelentőséggel bíró Csíksomlyói Nyereg a korai csendes órákban nem sejteti az épp arra tévedővel, hogy mi van készülőben. Csupán annyit látni még, hogy valami lesz. Aztán az idő telik, kisebb-nagyobb csoportok érkeznek, viseletbe öltözött emberek, lóháton, szekéren, és ha a eltekintünk a modern elemektől, egy kis időre visszacsöppenünk egy már nem levő, de el nem feledett világba. Felül a nyeregbe ismét a székely, s jókedvétől hangos a vidék, ahogy hagyománya közel száz éve vágtat. Igaz, idén rövidebben, szolidabban telt. Ez pedig jelzi számunkra azt, hogy milyen az, ha valami nincs, vagy nem jöhet létre a megszokott, eredeti formájában. Kicsiktől, nagyokig mindenki magára ölti ősei által is hordott viseletét. Mintha csak 1931-ben lennék, mintha nem telt volna el egy perc sem azóta, és ahogy megszólal a muzsika, táncra pördül a tömeg, valami csoda történik. Gábos Endre, a Hargita Együttes táncosa  fogalmazta meg, "a tánc az időtlenségbe visz". Erről szól az Ezer Székely Leány Napja, időről, időre tenni azért, hogy a kijelölt úton haladva hagyományaink az időtlenségbe érjenek, általunk, értünk.
 

 
Demeter Arnold

Fotó: Csog István
<< Vissza
Gyorskereső
Kövesse fellépéseinket
Online jegyvásárlás
bilete.ro