Hajdúnánás már több mint tíz esztendeje tartja számon helyi megemlékezés szintjén azt a tragikus eseményt, amikor a nagy háború kellős közepén 1916-ban a románok hadüzenet nélkül betörtek Erdélybe és a székelyeknek menekülniük kellett. A székely menekülésre való helyi megemlékezés egy idő után ketté vált; a menekülésre a római katolikus egyház berkein belül emlékeznek, míg a befogadásra városi szervezés keretei között Hajdúnánáson a Trianoni emlékmű előtt.
Az idei évben a Bethlen Gábor Alapkezelő által „Magyar-magyar közösségi kapcsolatok támogatása” célra a Hajdúnánás Városi Önkormányzat részére nyújtott támogatásnak köszönhetően a székely befogadás ünnepén közös történelmi múltunk felidézése mellett a Csíkszereda és Hajdúnánás között 2017 óta fennálló testvértelepülési kapcsolatunk ápolására is lehetőségünk nyílt. Csíkszereda küldöttsége részéről Sógor Enikő alpolgármester asszony emlékezett a 107 évvel ezelőtt történtekre és fejezte ki a csíkiak soha nem múló háláját. A folytatásban Wass Albert megrendítő versét, a Bujdosó imáját hallhattuk Nagyidai Gergő tolmácsolásában. Amit a költő versében, hazájától, nemzetétől elszakítva, száműzetésének keserves-fájdalmas érzéseit fogalmazta meg, azt a moldvai csángók a Hazám, hazám csendes hazám című keservesben, amelynek a Csík zenekar által feldolgozott változatát Munkácsi Anita művésznő előadásában hallhattunk. Abban az esztendőben Hajdú vármegyére és a vármegyei közigazgatásra is igen megterhelő, mai szóval igen nehéz logisztikai feladat várt, hol, hogyan tudják a menekülőket a legjobban elhelyezni a megyében. Erre is emlékezett Tasi Sándor Hajdú-Bihar Vármegye Önkormányzatának alelnöke.
1916-ban, azokban a napokban, hetekben a bizonytalanság, a félelem lehetett úrrá úgy a menekülőkön, mint a befogadókon is; mi lesz velük, hogyan tudnak majd együtt élni, ki tart-e a szűkös élelem újig, milyen életük lehet majd a „pápista faló” reformátusok között a katolikus székelyeknek. De minden rendben volt, a város, az ország példamutatóan fogadta és élt együtt a menekültekkel egészen a következő év nyaráig. Mindezekről is szólt emlékező beszédében Szólláth Tibor polgármester úr.
A folytatásban a Cifraszűr Néptánc Egyesület Hajnalfa néptánc csoportja – stílusosan - felcsíki táncokat mutatott be. A szabadtéri ünnepi percek zárásaként a Trianoni emlékmű talapzatán a kegyelet és emlékezés koszorúit helyezték el az intézmények, szervezetek.
Az emlékezők a szabadtéri program után a városházán annak a Berencsy János polgármesternek az emléktáblájánál helyeztek el virágokat, aki 1916-ban példamutatóan megszervezte sok más társával együtt a befogadás, a menekültek elhelyezésének nem kis feladatát.
Csíkszereda városa pedig gyönyörű ajándékot adott át a befogadó hajdúk kései utódainak; a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Boldogasszony tenyerén című táncjátékát, amelyben ott van népünk ősvallásának emléke, a Napba öltözött asszony, Babba Mária, az istenanya, Boldogasszony tisztelete és a komplett kis magyar néprajz, az emberélet fordulóinak táncban, zenében megfogalmazott látványa, üzenete, a magyarság hite.
Az emléknap testvér-települési együttműködéssel történő megrendezésével a háborús viszontagságokban mutatott példaértékű összefogás jelentőségére és a nemzeti egységünk megtartására hívtuk fel a határon innen és túl élő magyarság figyelmét.
A Boldogasszony tenyerén című előadás hajdúnánási bemutatója az Innóvációs és Kulúrális Minisztérium - Nemzeti Kultúrális Támogatáskezelő támogatásával valósult meg.
„A testvér-települési program a Magyar Kormány támogatásával valósult meg”