János Vitéz

Avagy a hős gyönyörűséges utazása és csodálatos megérkezése

Az embernek mindig szüksége van egy kis derűre, felszabadító nevetésre, még inkább válságos időkben, a fojtogató szürke hétköznapok feszültségének feloldására. Talán ez is fontos szerepet játszott abban, hogy a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes felkérte Boka Gábor rendezőt a János vitéz színre vitelére.

A csíkszeredaiak János vitéze jócskán eltér a megszokottaktól. Elkerüli az operettes talmi csillogást és nem esik a divatos musical csapdájába. Petőfi műve inkább váza, kerete az műsornak. Az előadásban a mesés elemek és a helyzetkomikum fonódnak össze pajkos, helyenként burkoltan pajzán humorral. Nem maradnak ki a napjaink valóságára illő célzások sem, és természetesen van benne sok tánc. A műsor minimális eszköztárral, a régi vásárok vándorszínészei produkciójának hangulatát idézve jó szórakozást nyújt mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek, amint azt az alcímében is jelzi: „táncos képek kicsiknek és nagyoknak, Petőfi Sándor műve nyomán”.

A munka során a rendező alkotótársként kezelte az együttes táncosait, és azon túlmenően, hogy nagymértékben rájuk bízta az adott jelenetekhez a táncok és a zene kiválasztását, bőséges teret biztosított improvizációs készségüknek mind egyes színpadi képek, mind szövegrészek megoldásában.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy szerkezetének és szinte hihetetlenül szűk kelléktárának köszönhetően a műsor akár eldugott falvak egészen apró színpadain is előadható. Így nyílik lehetőség arra, hogy a csíkszeredai ősbemutató után az Együttes Hargita megye falvaiba is elviheti az örömnek egy kis sugarát, majd utána sorra kerülhetnek a szorványban elő kis közösségek is ... és talán arra is adódik alkalom, hogy a magyarországi közönség is élvezhesse ezt a rendhagyó János vitézt.

Merem hinni, hogy a fiatal Petőfi vándorszínész korában hasonlóan képzelte volna el a János Vitézt. Merem hinni, hogy ebben az előadásban ő is szívesen fellépne.

Rangyák József
2011. november