A közönség láthatóan meg volt elégedve a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes által szervezett VI. Erdélyi Prímások Találkozójának gálaműsorával. Itt-ott, lehetett hallani az elismerő tetszésnyilvánításokat, valaki “kellemes csalódásról” számolt be társainak. Mert valóban gyönyörű zenei élményben lehetett része mindenkinek a mostani, november 28-i Prímások Találkozóján. Ez már a hatodik alkalom volt, hogy Erdély prímásai, zenészei találkoztak egymással és a közönséggel.
Az idei műsor szervezésének oroszlánrészét Füleki Zoltán és Sinka Tibor vállalták, valamint Bodi Ildikó és András Mihály a HNSZNE igazgatója. Utóbbi így nyilatkozott: “Bátran mondhatom, hogy a VI. Prímások Találkozója egyike volt a legjobbaknak.” A gálaműsort követő beszédében Csedő Csaba Csíkszereda polgármestere szólt szívhez szólóan. Beszéde abba a szélesebb összefüggésbe ágyazta az eseményt és annak fontosságát, amelyet szokásosan a “magyarság sorskérdése” című fejezeteben szerepel, és tette ezt teljes joggal. Hiszen - mint mondotta - az a nemzet, amely nem őrzi meg népi hagyományait, közöttük dalait és muzsikáját – az a nép elindul az önelveszejtés lejtőjén. Analóg és okozati viszonyban van egymással a nyelv és a hagyomány, többféleképpen és szorosan összetaroznak. Ugyanannak az identitásnak pusztán két oldalát képviselik. Szükség van ezért arra, hogy minél nyilvánosabb közegben ezek a hagyományok életre keljenek, hogy egyetemes kultúránk részeként átadhassuk utódainknak, hogy sajátos népi karakterünket méltóképpen képviselhessük, közvetíthessük. Beszédében a polgármester úr kiemelte, hogy kis városunk számára nagy fontosságú és egyre markánsabb képviselője ennek a törekvésnek a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, hogy a Prímások Találkozója autentikus népzenei élményt nyújtó előadásai ennek a törekvésnek egy valóra vállt állomását képezik és maradnak képezni a jövőben is. Füleki Zoltán beszédében kiemelte, hogy jelenleg leginkább Csíkszereda ad otthont ilyen rendezvénynek. Reményeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ilyen és hasonló hagyományápoló rendezvények révén kis városunk a magyar népi kultúra védőjévé válik, ami csakis a javára, díszére válhat Csíkszereda lakóinak.
A rendezvény 2003 november 28-án 17 órakor tárta ki kapuit a közönség előtt és be sem zárta hajnali négyig. A rendezvény nem ért véget ugyanis a gálaműsorral, hanem táncházzal folytatódott, amíg bírta a láb és nem hanyatlott a kedv. És a kedv nagyon kitartónak bizonyult. Már az előadás során osztatlan sikerben volt része a zenekaroknak. Az erdélyi népi muzsika kiváló prímásokkal, muzsikusokkal büszkélkedhet. Amit a közönség ezen a napon hallhatott és láthatott, az is igazolja ezt. Öröm volt a minden résztvevő számára az esemény. Monhatni a hagyományos zene ülte ünnepét.
Jakab Attila és zenekara mindenkit levett a lábáról zseniális, mondhatni technikás játékával. A magyarpalatkai zenekar már évek óta a megbízható minőség védjegyével bír, és ehhez híven most sem okoztak csalódást, illetve ha okoztak, akkor azt a kellemes fajtából. Ezúttal spontán improvizációknak lehetett tanúja a lelkes közönség. Minden előjel nélkül egyszerre csak, hangszerét letéve, táncra perdült a nagybőgős, utána a brácsás és így tovább. E kezdeményező kedvet a közönség kellő hevességgel viszonozta eszközével, a tapssal. Vastaps búcsúztatott el minden zenekart, és az előadások után következő táncházban, a közönség is aktívan részt vehetett.
Minden zenekar produkciója a hiteles erdélyi népi muzsikáról szólt és egy hangulatos, minőségi formában előadva, néhány produkciót táncosok is színezték ügyesen összeválogatott koreográfiákkal. A táncos párok a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagjaiból voltak összeállítva, és remekül színezték a muzsikát.
A derűs hangulatot csak az a szomorú tény árnyékolta be, hogy Erdélyország egyik legkiválóbb prímása, Kodoba Márton folyó év augusztus 18-án életét vesztette. A szervezők és a palatkai zenekar Kodoba Florin vezetésével, a nagy prímás emlékének szentelték a VI. Prímások Találkozóját. A sikeres rendezvény méltónak bizonyult emlékéhez.
Fontos azonban a rendezvény kapcsán – fűzte véleményéhez András Mihály – hogy ezek a szép zenék ne csak az emlékeinkben, hanem a jövő számára meg legyenek őrizve. Ezért fontosnak tartotta, hogy az eseményt a HNSZNE studiójában megörökítse.
Nyulas Ferenc
