Fejezet, amelyben kiderül, hogy a tánc nem tilos
Lezajlott a négy részesre tervezett népművészeti kiálítássorozat első két fázisa a csíkszeredai Tilos kávéházban. A megnyítóra május 28-án pénteken került sor. Az eseménysorozat szervezői a Tilos kávéház és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a népi kultúra életközelbe hozását tűzték ki célul. Reményeik szerint az eseménysorozatnak folytatása is lesz. A közeljövőben élő muzsikaesteket is terveznek.
A tárlat minden nap nyitva áll az érdeklődők előtt.
Eddig két témakörnek megfelelően, első héten az együttes ijfúsági programjainak művészi érzékenységű, válogatott fotográfiái kerültek tárlatra. Június negyedikétől az együttes életét körüljáró fotók vannak kifüggesztve. Közelebbről pedig az együttes műsorait bemutató fényképeket, az erre rákövetkező hétvégétől pedig az együttes keretbe illesztetett plakátjait tekinthetik meg a Tilos kávéház vendégei.
György Attila író, a Székelyföld kulturális havilap szerkesztője, a Tilos kávéház tulajdonosa köszöntötte a meghívottakat. Beszédében elhangzott, hogy a Tilos kávéház aktívabban részt kíván venni a városi kulturális életben. Új fejezet indul útjára a kávéház életében – emelte ki György Attila – melyben több művészeti ág, így a népművészet, az irodalom, a képzőművészet, a zene is helyet kapnak majd. Jelzésértékűnek számít az a tény, hogy ezen folyamat első fejezete, a néptáncról és annak képi megjelenítéséről szól. Mint mondotta: fontos, hogy sajátos kulturális jegyeink, amelyek összetartozásunk szimbólumai, ne legyenek elhanyagolva. Végül felkérte András Mihályt, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatóját, hogy néhány szóban járuljon hozzá a vendégek köszöntéséhez.
András Mihály röviden elmondta, hogy az együttes számára fontos és hasznos, ha felvállalt értékeit megoszthatja, ha ezen tevékenységében segítőtársakra és befogadókra lel. Köszönetét fejezte ki a közönségnek, hogy jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt, valamint Ádám Gyulának a kiváló alkotásokért. Hangot adott azon reményének, hogy a jövőben sűrűbben találkozhatunk majd népi kultúrával – mint mondotta – „néptáncanyanyelvünk” képi megjelenítése, a néptánc és népdal értékeinek egy másik jelrendszerben való előadása. Fontos, hogy kialakítsuk ezen örökségünkhöz való rugalmas és sokszínű viszonyt – tette hozzá András Mihály – mivel ennek segítségével több ember is rézsesülhet abban. Eme viszony kialakításához szükséges nyilvánosságot biztosítani, akár különböző művészetek síkján is kifejezve a népi kultúrára jellemző tartalmi virtuozitást.
Befejezésül András Mihály felkérte Gergely István plébánost, hogy nyissa meg a kiállítássorozatot.
Gegely István hagyományaink fontosságáról és nemzeti azonosságunk megőrzésében betöltött szerepükről tartott beszéde, arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy az egyre türelmetlenebb életmód, a nyugatról beárramló modern értéksemleges attitűd, a hagyományainkkal szemben terjedő közöny valójában a fő veszélyforrása nemzetünknek. Nem a többségi elnyomás, nem a magyarság fogyatkozása, amely a leginkább veszélyezteti megmaradásunkat, hanem a létező magyarság kishitűsége, sajátos értékeiről való lemondása, magánéletéből való kirekesztése. Mint mondotta – történelmünk számos bizonyítékkal szolgált arra, hogy a magyarság belső megingása sokkal veszélyesebb következménnyel járt a nemzetre, mint a külső veszélyek. A magyarságnak le kell tudni mondania a bűnbakképzés pszichológiájáról és önmagára figyelve, belülről építkeznie. Ez viszont visszaküld a konkrét személyek önképéhez, mert nincs olyan nép, amely nem egyének közössége lenne, így a nagy feladat konkrét egyénekre hárul. A hagyományos szokásainkat megjelenítő kiállítás ehhez az egyéni számotvetéshez nyújthat fogódzót.
Ha esetleg idegenként hat valaki számára az, hogy egy modern kávézóban néptáncról van szó, hogy egy maximálisan „világi” környezetben éppen egy pap tart megnyítóbeszédet, hogy idegenek között szerepel e táncnyelv, akkor ebben a benyomásban benne van a távolság, amely kialakult ember és hagyomány között. Ez a kulturális távolság tapasztalata, amely éppen annak szükségességét nagyítja fel, hogy szükség van gyökereinkért „partizánharcra”, amelyet olyan nép tagjai űznek, kiknek lelkében még nem tompult el közösségünk sajátos értékvilágának látása.
Mert még a legnagyobb kultúrtávolságból nézve is nyilvánvaló, micsoda összetartó, örömteli erő van e hagyományban.
A megnyitóhoz tartozott egy kis meglepetés is: a helyszínen Péter László és Mihály Piros, az együttes táncosai, egy csángó párostáncot adtak elő a jelenlévők számára.
Ezt követően este 19 órától a jelenlévők megtekinthették az együttes Kelettől Nyugatig c. előadását a Szakszervezetek Művelődési Házában.
Ádám Gyula fotógráfus a kiállított anyagok zömének az alkotója. Akik figyelemmel követik a csíkszeredai népművészeti életet, azok számára nem igényel a művész különösebb bemutatást. Néhány általánosságot mégis kiemelhetünk: már a megdicsőült aranykorszakban – hozzá kell tenni, hogy akkoriban ehhez nem kis mértékű bátorság is szükségeltetett – szerezte szakmai és a magyar néptánckultúrával kapcsolatos tapasztalatait. Azóta alkotói tevékenységének központi motívumává, vagyis fő inspirációs forrásává vált az említett terület. Fotóiból nem a népi-tradicionalista póriasság, hanem a szóban forgó kultúrkör bensőségesebb megértéséből fakadó újraaktualizáltság érződik ki. Ádám Gyula fotói nem múzeumi preparátumok, nem merülnek ki a pusztán „valamikor-volt” eseményeinek dokumentálásában, hanem az említett hagyományoshoz való lelki közelségének és korunk villódzó középpont-nélküliségének szintézise valósul meg bennük. Képei létezni, kibontakozni hagyják az általuk megszólított témát, esetenként bennük van az erő, amely képes megszólítani az információs zűrzavarban mégoly elmerült személyt is. Képei többlet-létet birtokolnak, melyek esztétikai dimenziója ezért nem redukálódik a befogadó sémáira, hanem éppen ellenkezőleg: a befogadót hatalmába keríti, akinek egyszerűen nyitást kell hagynia, hogy abban a szabadban kifejthesse hatását az alkotás. Summa summarum: aki teheti ne halassza el megismerni Ádám Gyula fotóművész alkotásait.
Nyulas Ferenc
