Szeretik a néptáncot és a népdalokat a gyermekek, és szívből örülnek annak, ha színpadra is vihetik azokat a koreográfiákat, amelyeket az oktatóik heti rendszeres foglalkozással és hozzáértéssel állítanak össze – vonhatjuk le a következtetést az idén negyedik alkalommal megszervezett gyermeksokadalom után. Pénteken nemcsak gyermekzsivajtól, hanem énekléstől és tánctól is hangos volt a Városi Művelődési Ház, tíz csoport fellépést is végignézhettünk közel négyszáz gyermek előadásában. A csoportok kizárólag székelyföldi táncokkal és gyermekjáték összeállításokkal léptek fel. Most mutatkozott be először városunkban a csíkmindszenti hagyományőrző csoport, akik egyben névavató ünnepségüket is megtartották, de eljöttek a gyerekek Csíkkarcfalváról és Jenőfalváról (140 gyereket számláló csoport), Borzsovából, Csíkcsicsóból, Csíkmadarasról, Csíkrákosról, Csíkszeredából, Csíkdánfalváról és Csíksomlyóról is. A fellépő csoportok oktatói a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes jelenlegi és volt művészeiből kerültek ki.
Az András Alapítvány által kezdeményezett még ma is rendhagyó gyermeksokadalom megszervezése kiváló alkalom arra, hogy ezek a gyermekek bemutathassák tudásukat és falujuk sajátos néptáncait, népdalait, hiszen minden helységben elsősorban a saját hagyományokat tanítják vissza az oktatók. András Mihály, az András Alapítvány elnöke, valamint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója úgy véli, hogy „ezek a csoportok határesetet jelentenek az iskolai ének és tánctanítás, valamint a táncház és a hagyományőrző csoport között. Igénylik a gyerekek azt, hogy rendszeresen találkozzanak, énekeljenek és táncoljanak; és igény van arra is, hogy időnként összegyűljenek a csoportok, bemutassák amit tudnak és a fellépések végén pedig olyan nagy táncházakat tartsanak, mint a nagyok”. Valójában ösztönző a találkozás a gyermekek, szülők (akik elkísérik gyermekeiket és büszkén nézik végig a fellépéseiket), valamint az oktatók számára is. Egy ilyen rendezvény alkalmával újra előkerülnek a népviseletek, sőt ha nincs ilyen, akkor varratnak, és a gyermekek ügyessége, öröme láttán még azok a szülők is elcsodálkoznak, akik nem támogatták eddig olyan lelkesen csemetéik néptáncszeretetét. Majd minden korosztály megfordult a színpadon, a legkisebbektől (öt évestől) el egészen a fiatalokig, és mindenki legjobb tudása szerint táncolt, énekelt, vagy jutalmazta meg a többi csoport fellépését tapssal, hozzáértő ujjongással. Említésre méltó az is, hogy a szervezésbe részt vett a Hargita Együttes minden tagja, még azok is, akik nem oktatnak, vagy most nem hozhatták el csoportjaikat. Ők segítettek abban, hogy a nagylétszámú csoportokat elhelyezzék, irányították a fellépések gördülékeny lefolyását, felügyeltek a sok (huncut) gyerekre.
Összességében véve nagyon sikeresnek bizonyult a gyermekek seregszemléje és az azt követő harsány és jókedvű gyermekmulatság. Bárcsak mi is olyan “nagy” és önfeledt táncházakat tudnánk tartani, mint a kicsik!
János Enikő
Csíkszereda
