A szórványban élő magyarok számára rendeztünk korábban fesztivált a mezőségi Vicén. Ez továbbra is minden ősszel folytatódik, hiszen a tavaly volt a VII. Vicei Találkozó. Azok számára mondanám el, akik nem hallottak a fesztiválról és annak indulásáról, hogy nyolc évvel ezelőtt, az általunk szervezett Ezer Székely Leány Találkozó után keresett meg Lőrinczi Károly, Vice katolikus papja azzal az ötlettel, hogy Vicének is kellene egy hasonló rendezvény. Tudta, hogy érzékeny pontunkat érinti, mert a környékről származik Füleki Zoltán aligazgatónk, és én magam is a közeli Bethlenben születtem, apai ágon meg Fellőrből származom. Félig mezőségi emberek vagyunk. Vice nemrég még egy icipici sáros, eldugott falu volt. A szüleim mesélték, hogy onnan hoztak volt egy lányt, aki a testvéremre vigyázott, és hogy abban az időben még gólyalábbal jártak iskolába a gyermekek Így arra gondolhattam csak, hogy a viceieknek nem egy fesztiválra van a legégetőbb szükségük. De a plébános úr addig erősködött, amíg kimentünk a helyszínre, és, láss csodát: aszfaltút, szép karbantartott templom, Rákóczy szoborral az udvarán, papi lak, iskola és kicsi, de használható művelődési ház szép nagy udvarral. Azonnal kötélnek álltunk. Írtunk pályázatokat, körbejártuk meghívókkal a környező falvakat…és lassan megértük a hetedik esztendőt is, amikor Vicén fesztivál lesz. Induláskor leszögeztük, hogy ökumenikus imával kezdjük a rendezvényt, és hogy mindenki majd mindent a színpadra vihet, de a végén fogunk tartani tapintatos kiértékelőket, megdicsérve mindent, amit lehet. Minden színpadra került, amit el lehet képzelni, de nagyon jó volt a hangulat és sokan voltak. Találkoztak a katonabarátok, ismerősök, megbeszélték a föld, a gabona, az állatok árát és a végén a bálban addig táncoltak, ameddig csak a feleségeik hagyták. Még első évben történt, hogy a magyarborzási egyházi kórusból kiállt egy ember, mondva: “Nem tudtuk, hogy magiknak ez es jó”, és olyan ritka és sűrűmagyar legényes táncot járt el, hogy annak mindenki a csodájára járt. Következő években már előkerültek a jótáncú emberek, a hangszerek, viseletek Magyarborzáson, Vicében, Várkudúban és a többi településeken is. Így, apránként sikerült az értéktelenről áttérni az értékesebbre. De azt sem mondhatom, hogy már nincs amit javítani a fesztivál színvonalán. A hét év alatt avattunk már Szent István, Wass Albert szobrot Vicében. A találkozókat mindig neves egyházi és közéleti személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel. A tavalyelőtt újraindult a harminchét évig szünetelő elemi oktatás, és a tavalyi, Hagyaték nevet viselő találkozón megtartottuk az iskola névadó ünnepségét, amikor is a Wass Albert nevét vette fel. És tudom, hogy 2003-ban a fesztivál alkalmával egy, a Magyar Világszövetség által finanszírozott család típusú gyermekotthon avatására is sor kerül. Csak érdekességként sorolnám fel, hogy a tavaly a fesztiválon fellépő vendégeink Palatkáról, Bálványosváraljáról, Ördöngösfüzesről, Magyardécséről, Désről, Székről, Cegőtelkéről, Szépkenyerűszentmártonból, Kalotaszegről, Csíksomlyóról, és a magyarországi Békésszentandrásról érkeztek. A másik említésre méltó kuriózum az, hogy a Bauer Ilona által vezetett óradnai csoport minden évben eljött. A falu románul beszél, és mégis az emberek nagy részének identitása magyar. Az utolsó alkalmakkor már újra magyarul beszélgettek maguk között és ízes magyarsággal énekeltek táncközben a színpadon. Nem hagyhatom ki, azt sem, hogy a Vicei fesztivál pozitív hozadéka a gyermek- és ifjúsági csoportok számának megnövekedése, ami a Mezőségen élő szórványmagyarok meggyengült identitástudatának a megőrzésében lehet mérvadó jelentőségű. Mi a társulattal amikor megtehettük, akkor a fesztivál körül előadásokat tartottunk a környező mezőségi falvakban is, és ez az idén is így lesz. De az is az igazság része, hogy évről évre kevesebbet teszünk a Vicei fesztiválért, mert amit a helyiek megtanultak a szervezésből, azt jövőre már ők csinálták. Így lett és lesz egyre inkább a viceieké a Vicei fesztivál. És ezt így is akartuk, hiszen jó ha a helybeliek tudják, hogy az ők feladatuk rendezvényeik életben tartása. Vicén tavaly már csak a hangosítással, médiában való népszerűsítéssel, emléklap tervezéssel járultunk hozzá a találkozó sikeréhez. És a műsorunkkal. De megmaradt közöttünk a barátság és egyre jobb a fesztivál is. Akit érdekel Vice és a Vicei Találkozó, az föltétlenül jöjjön el Beszterce Naszód megyébe, a Bethlentől nem messze található faluba! András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója Csíkszereda, 2002 október 9
<< Vissza
