Huszonhatodik alkalommal csendültek fel az évszázadokat átvészelő hangok a Régizene fesztiválon. Az egyhetes idő alatt fellépett együttesek, szabad ég alatti színházi előadások szinvonalas produkciókkal igencsak a nagyérdemű kedvére valónak bizonyultak. Több helyszínen és helységben voltak előadások. Csíkszeredában a Mikó Vár udvarán és a csíksomyói kegytemplomban, Székelyudvarhelyen a Városháza udvarán, valamint Gyergyószárhegyen a Lázár Kastélyban. Az idei rendezvény fő szervezői a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal, a Megyei Tanács, a Megyei Kulturális Központ, a Thália Alapítvány voltak. Támogatóként csatlakoztak a rendezvény sikeréhez a Communitas Alapítvány valamint a román kormány Interetnikus Kapcsolatok Ügyosztálya is.
Tartalmasabb bemutatás érdekében, a rendezvény egyik napját is elég kiemelni. A csíkszeredai Mikó Várban zajlott csütörtöki előadáson szemléltetve, remélhetőleg kielégítő leírást kap az olvasó. Főként, hogy erre a napra esett az esemény hivatalos megnyítója is.
Fellépési sorrendben a következő csoportok-együttesek szerepeltek ezen a napon: a kolozsvári Amaryllis Historikus Együttes, Kobozos Kiss Tamás lantművész, a budapesti Musica Historica, a szentendrei Kecskés Együttes valamint a szintén budapesti Jánosi és Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes közös műsorral.
A kezdetben kifogásolható hangosítás ellenére jócskán megtelt a Mikó Vár udvara és végig kellemes, örömteli hangulat lengte be a várközi udvart.
Szükséges külön kitérni a Jánosi Együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes közös előadására, mint amelynek sikerült ötvöznie a magyar kuruckori zenéket és táncokat. A közös fellépés sikere ugyan önmagáért beszél, mégiscsak elmondható egy-két részlet és háttér-esemény, amelyek hozzájárultak e sikerhez.
A Hargita Együttes tánccal, a Jánosi Együttes zenével, közösen egy felejthetetlen alkotást produkáltak.
Ezúttal a Hargita Együttes nem a megszokott formulával lépett színpadra, hanem egy olyan muzsika hangjaira komponált tánckoreoráfiával, amelyet a csodával határos módon röpke három nap alatt gyakoroltak be, illetve össze, hiszen mindkét együttes tagságának legtelljesebb lelki jelenlétére szükség volt a felkészülés alatt. Amint András Mihály, a Hargita Együttes igazgatója megjegyezte: ez a rendhagyó kihívás azért nem volt lehetetlen, mert a két együttes olyan tapasztalt emberekből áll, akik mint a tradíció rokon tartományainak képviselői, kiválóan, fél szavakból is értették egymás szándékát és célját. Összehangolt és intenzív gyakorlással megvalósult a lehetetlennek mutatkozó. A rohamszerű felkészülés alapos izgalma szerencsésen cserélődhetett fel a siker mámorával, hisz a csodálatos egyszerűséggel és könnyedtséggel bemutatott műsor – a közönség lelkes tapsai által is igazoltan – messze túlszárnyalta az elvárt eredményt s egyszersmint igazolta András Mihály igazgató megállapítását arról, hogy az azonos forrásból táplálkozó emberek jelleme jobban illik egymáshoz mintsem azoké, akik telljesen idegen közegből jövet állnak közös munkához.
E sikeres közremőködés háttere után kutakodva, egy különös motívum fedte fel magát.
Az ezt megelőző napon, szerdán a Jánosi Együttes a csíksomlyói kegytemlomban tartott előadást. Mégpedig egyenesen a csíksomlyói Szűz Máriának ajánlva zenéjét. Így az égi szentek felé fordulva, nekik szólt a kegytemplomban a hamisítatlan magyar történelmi zene, amely folyamatban, mondhatni részesült a közönség is. E metaforikus motívumnak jelentősége akkor nyilvánvaló, ha abba a tradicionális szemléletbe helyezzük magát a zenét, amely szerint annak szerepe közvetíteni az isteni és az emberi régió között. A zene mint szertartás lepleződött le, mint ima. Akárcsak az egyházi zene is, a történelmi magyar muzsika válasz az égi kórusra, amely közvetlenül a lélek kitárulkozásával fordul a transzcendencia felé. S vajon nem ugyanez-e a helyzet a tradicionális tánccal? E kérdés megválaszolására – főként történeti alapon – a szerző nem érzi magát illetékesnek. Azonban, ha abból indulunk ki, hogy a tánc együtt jár a zenével, s amennyiben a tánc is fakadhat ugyanolyan mély lelkületből akárcsak a zene, akkor talán helyeslő választ is adhatunk a fenti kérdésre.
A Hargita Együttes követve a Jánosi Együttes példáját, a csütörtöki fellépését ugyancsak a magyarok nagyasszonyának ajánlotta fel. A kedves olvasó számára talán kevéssé tűnik hitelesnek az említett áhitat, de vajon nem-e egyfajta lelki elragadtatottságból, emelkedettségből születtek az emberi kultúra legmaradandóbb alkotásai? Minden esetre, azok az emberek, akik valamilyen tradíció közvetlen hordozásának jegyében élik életüket, mindezt nem tartják képtelenségnek. S ennek a belső iránynak a hatására jobban, szebben alkotnak. Ebből a hozzáállásból, ebből a szubjektív töltetből kiindulva, talán jobban érthető a műsor derűs kisugárzása.
E különös kitérő az együttesek tagjainak beszámolója alapján vált szükségessé, akik ennek fényében szemlélték munkájukat.
Világibb szemmel is tapasztalható volt a minőség, a szépség, az egész előadás során. A kellően vegyes életkorú és számos közönség nagyon hálásnak bizonyúlt az előadás alatt. A megelégedés látható volt az arcokon, érezhető a hangulaton. Az estébe nyúló előadás során viharzó tapsok és lelkes együtténeklések voltak, melyből a tetszés vitathatatlan ténye következik. Bátran mondható, hogy aminek azon az estén tanúja volt az ember önmagában rendhagyó élményt nyújtott. Néhány órás időutazás volt annak, aki belehelyezkedett abba a mágikus hangoltságú estébe, aminek hatásosabb jellegéhez hozzájárult a várudvar a maga késő reneszánszkori nemes tisztaságával és pompájával. Egy szelet kizökkent idő, egy kilépés valósult meg a modern idők értéksemleges káoszából azok számára, akik hagyta magukat elragadni a zene és a tánc igézetétől.
Azt est záróakkordjaként a népes közönség részt vehetett a Petőfi utcában a Tilos kávéház által szervezett, élő reneszánszkori és népi muszikaszóval kísért táncházban. Az éjszakába nyúló, kötetlen és hagulatos tánc, az ünnepi sokasággal tarkított utcában nem mindennapi látványosságnak bizonyult. A talpalávalót a Jánosi Együttes, míg a modellértékű táncokat a Hargita Együttes szolgáltatta.
Ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a jövőben a két együttes mélyíteni óhajtja kapcsolatait. Újabb közös produkciók és előadások is lesznek a közeljövőben.
A kellemes nyári este lehetővé tette a hagulat kitelljesedését, ezen a napon sokkal több mosolygó embert lehetett látni a Petőfi utcában, mint szokás szerint.
A kiragadott példa nem egyedülálló, a Régizene Fesztiválon részt vett valamennyi együttesre vonatkoztathatók a fentiek, méghozzá a telljesség igénye nélkül.
Nyulas Ferenc
