Hegyen innen – hegyen túl

Új verzió

Premier: 2017. június 15.

Alkotók: Antal Zsolt és Péter László
Művészeti vezető: András Mihály

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Hegyen innen – hegyen túl című műsora egy a társulat sikeres és értékes termékeiből. Ősbemutatója 2009. május 13-án volt. A műsor egyike azoknak, amelyek belülről sarjadtak. Az együttes két kiváló szólótáncosa, Antal Zsolt és Péter László álmodták meg, állították össze. Sajátossága, hogy két szomszédos és jórészt összefüggő, mégis olyannyira különböző tájegység, Felcsík és Gyimes énekelt, táncolt örökségét mutatja be, állítja egymás mellé, lehetőséget adva a nézőnek, hogy felfedezze azt a sok rejtett közös vonást amit kevesen tudnak.
A műsor a közönségsiker és értékeihez képest túl hamar kimaradt a társulat kínálatából, azonban továbbra sem hányódott, nem került a süllyesztőbe. Már elkészültekor nyilatkozta alkotóinak egyike, Antal Zsolt, hogy „Alkotás közben is nagyon sok ötlet született, talán még egy műsorra való ötlet is elhangzott”. A műsor azóta tovább érlelődött, eljött az ideje, hogy az Együttes elővegye tarsolyából, és sok finomítással fényesebbre csiszolva ismét színpadra álljon vele.

Felcsík és Gyimes ... a mieink, itt élünk és a közelség, a megszokás hajlamossá tesz arra, hogy megfeledkezzünk azokról az értékekről, amelyeket még mindig éltetnek. A két szomszédos tájegység sajátosságai már első látásra jól megkülönböztethetőek, kezdve a leginkább szembetűnőtől, a viseletek látványától egészen a települések szerkezetéig, elhelyezkedéséig, hiszen míg Felcsíkon a házak az Olt menti síkon tömörülnek, Gyimesben javarészt szétszóródva felhúzódnak a hegy szűk völgyeibe, a patakokba. Bár emberi, egyedi színten jó barátságok, vagy éppen rokoni szálak kötik össze őket, a két közösség tudatosan hangsúlyozza másságát (néha már elutasítóan) az idegenkedésig.
De vajon tényleg annyira eltérnek egymástól? Dolgos emberek küzdenek meg nap mint nap a természet adta nehéz körülményekkel a megélhetésért, művelik a kevéske és ráadásul sovány földet, meredek dűlőket kaszálnak jószágaiknak, megfontoltan és takarékosan osztják be javaikat, majd munka után énekelnek, néha táncolnak, és dalaik majdnem azonosak, táncaik részben átfedik egymást, és hangszereik is hasonlóak: egy hegedű vagy sokszor csak furulya dallamát a sajátos ritmushangszer, az ütőgardon kíséri.
A műsorban párhuzamban sorakoznak a két tájegyság dalai, dallamai és táncai, időnként érintkeznek, végül összefonódnak egymással. Felcsík táncaiból a hejsza, lassú és gyors csárdás, cepper, a férfitáncok közül a kezes, a féloláhos és verbunk jelennek meg, míg Gyimesből a kerekes és a hejsza, a páros jártató és sirülő, lassú és sebes magyaros, valamint féloláhos és verbunk.
Közben a mindennapi élet elemei jelennek meg: magatartásformák, gesztusok, tárgyak, talán mementóként az utókornak, mielőtt a korszerű találmányok a feledésbe taszítanák. Ilyen a hűgetés, a mobiltelefonok előtti kommunikálás egyik dűlőről a másikra. A kasza, a kaszálás is beépül a műsorba, amint a kaszaverés, a kaszafenés ritmusa átlényegül dallammá. A díszleti elemek is hétköznapi tárgyak: favágó kecske, csutak. Külön kell kiemelni, hogy a táncosok nem jelmezben, hanem teljes értékű, hiteles viseletekben lépnek színpadra.

A Hegyen innen – hegyen túl egy erős folklórműsor. Bár csak két térben és jellegzetességeiben közeli tájegység anyagát mutatja be, azt sem merítheti ki teljesen a még élvezhető időtartam kereteibe szorítva.
A Kárpát-medence sok együttesének műsorában jelennek meg csíki és gyimesi táncok, de szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a Hargita Együttes a leginkább elhivatott bemutatásukra, táncosai azok, akik a leghitelesebben tudják előadni. Magabiztosan, őszintén, belülről fakadóan mozognak, sallangmentesen, hiszen sajátjuk. Többségük beleszületett, ebből a környezetből cseperedett, nőtt fel, a vérében van. Érzi, átérzi, mert részt vett a közösség életének minden rezdülésében. Ma is járnak erdőlni, kaszálni, szénát takarni, részt vesznek a közösség hétköznapi életében. Az ők tolmácsolásában, a Hargita Együttes előadásában ismerheti meg leghűbben a közönség akár Erdélyben, akár Magyarországon, vagy bárhol a világon ezt a hagyatékot legautentikusabb formájában. Ugyanakkor a két közösséget is közelebb hozhatja egymáshoz, a különbözőségek fölé helyezve hasonlóságaikat.

(RJ)