2019. április 30.
Fészek nélkül
Bukovinai székelyek

Rendező – koreográfus: Varga Zoltán
Dramaturg: Lőrincz Beáta
Zenei szerkesztő: András Orsolya, Mihó Attila
Alkotótársak: Fekete Etelka, Radák János, a Hargita Együttes táncosai, Fazakas Misi
Felvételről közreműködik: Konta Noémi, Mihó Attila és barátai, Vizeli Máté, Tóth Bálint
Igazgató, művészeti vezető: András Mihály

A Fészek nélkül – Bukovinai székelyek című új előadás dramaturgjának, Lőrincz Beátának és a műsor rendező – koreográfusának, Varga Zoltánnak gondolatai.
 
Az előadás ott kezdődik, ahol a bukovinai székelyek kálváriája: 1764.  január 7. Madéfalvi veszedelem, és ott ér véget, amikor a hosszú és küzdelmes út 1945. tavaszán megszűnni látszott, ugyanis a bukovinai székelyek ekkor telepedtek le a magyarországi Tolna és Baranya megyében.
 
Ez, a ma már 255 évet felölelő történelmi múlt őrzi azt a kulturális örökséget, amely a bukovinai székelyek vándorlása alatt rétegződött úgy, hogy közben mindvégig megőrizteszékely vonásait. Ezen kulturális örökség részét képezi egy sokrétű néptánc és népzenetörténetnek, amely tánctörténeti szempontból is érdekes. Olyan elemeket hoz magával, amik a XVIII. századbeli Székelyföldön még éltek, de ma már csak leírásokban jelenik meg.
 
Sokrétű, mert más népek táncait (szerbek, ruszinok, románok, németek, lengyelek, zsidók) és énekeit veszik át a velük való érintkezés során, amelyek hatással voltak a bukovinai székelyek kultúrájára. Hiszen Bukovinában sok nemzetiség élte együtt mindennapjait békében az Osztrák-Magyar Monarchia idején, míg a politika hagyta. A bukovinai székelység életét ez a sokszínűség, ugyanakkor az öt falu (Andrásfalva, Hadikfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten) saját zárt magyar közösségei határozták meg.A történelem azonban durván beleavatkozott életükbe. Az I. világháború, a trianoni békediktátum, a bécsi döntés, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése lehetetlenné tette, hogy továbbra is megtartsák székely-magyar közösségeiket, ezért a magyar kormány segítségével Magyarország belső területeire települtek. Azonban itt sem volt megállásuk. Először a délvidéki Bácskában, az oda korábban telepített dobrovoljácok helyére kerültek, ahonnan 1944-ben fél óra leforgása alatt menekülniük kellett hátrahagyva frissen épített házaikat. Majd Tolna és Baranya megye kitelepített német lakosságának helyére kerültek. A hányatott sorsú bukovinai székelyek szenvedés története nem egyedülálló. Ez egyszersmind a Kelet-Közép-Európában élő nemzetek sorsa a XX. században. 
 
A bukovinai székely táncokat a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosainak a lábára illesztve, ezen hangulatok segítségévelmutatjuk be azt a történelmi helyzetet, amiben éltek, szerettek, örültek, bánkódtak, gyerekeket neveltek. A tánccal egyetemben fontos szerepet töltenek be a műsorbanaz archaikus énekek-éneklések, amelyek Kodály Zoltán 1914-es bukovinai gyűjtéséből származnak, illetve olyan dallamok, amelyek a bukovinai székelyektől kerültek a magyar népzene tárába, keservesek, amelyek a kálváriájukat dolgozzák fel.
 
Összességében a Fészek nélkül – Bukovinai székelyek című előadás tánccal elmesélt szenvedéstörténet, tánctörténelem, amely példaként mutat rá a Székelyföldről elszármazott testvéreinkre, jelezvén, hogy az őseinktől örökölt kultúrát meg lehet tartani minden körülmények között, és mindig újra lehet kezdeni, legyen bármennyire mostoha is a sors velünk, csak egy határozott lépés kell, akár az ismeretlenbe is. A bukovinai székelyek ma is híven őrzik hagyományaikat, büszkék székely származásukra, melyet segített megőrizni amegtartó hit a szeretetben és összetartozásban.
 
 „Olyanok vótunk, mint egy kicsi fa, melyiket elültetnek, s eppe csak gyükeret vertünk, imá kitéptek, osztán megint belé egy más helyré. A fák nem es bírták vóna ki.”
                                                                                                                      /Lőrincz Imréné Gáspár Anna/

A műsor létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
<< Vissza
Videók
Gyorskereső
Kövesse fellépéseinket
Online jegyvásárlás
bileta.ro