Bemutató 2020. március.12.

Ékes Gyergyó

Rendező- koreográfus: Farkas Tamás, Farkas Ágnes

Koreográfusok, táncmesterek: Laczkó- Benedek Tünde, Bara Szabolcs

Zenei szerkesztő: András Orsolya, Mihó Attila

 Ékes Gyergyó

„Úgy igaz, ahogy hiszitek!”

„Az az emberiségnek a legnagyobb betegsége, az teszen tönkre mindenkit. Ebben az időben az ember még haza sem ér, s már olyan ésszel gondolkodik, hogy vajon a papucs ki van- e téve, hogy mocskot ne vigyek be a házba. A stresszhelyzet már akkor fel van futva. Hát a házat nem azért építettük, hogy legyen, ahol lakjunk? Azt szoktam mondani, építs tízemeletes házat, se liftet, se lépcsőt belé, hogy a görcs rángasson fel az emeletekre.” (Hazug Pista )

 Az előadás a táncfolklorisztikailag kevésbé ismert Gyergyói- medence tánc-, és zenekultúrájába nyújt betekintést.  A gyűjtők által „felkapott” területekkel ellentétben e Maros- menti falvak feltérképezése háttérbe szorult. Az 1950- es évektől a kétezres évekig alig készült 3- 4 táncgyűjtés a medencében, pedig Bartók Béla, Kodály Zoltán és Molnár Antal korai gyűjtései felhívják a figyelmet Gyergyó jellegzetes, karakteres, ősrégi dallamaira, hangszeres zenéjére s ezek alapján táncaira is...

A kétezres évek elejétől az alkotók faluról falura járva készítettek funkcionális és megrendezett filmfelvételeket a medence településein, értékesebbnél értékesebb táncos egyéniségeket, énekeseket, zenészeket találva. Ezeket, a korábbi gyűjtéseket, a megkerülhetetlen s megismételhetetlen Hazug Pista történeteit, „gurításait” felhasználva került színpadra az előadás, mely a modern látványvilág, a mai színpadtechnikai megoldások segítségével varázsolja el a nézőt, a korábban nem látott mozdulatokkal, dalokkal, hangszer összeállításokkal, történetekkel.

 A műsorban helyet kapnak a terület veretes táncai, énekei mellett a korai polgárosulás valamint  a székely tánctanítók hatásara kialakult újabb stílust jelentő formák is, felvállalva ezek jelentőségét, létjogosultságát, folklorisztikai értékét.
A Gyergyói- medence hangulata, íze, zamata éppúgy megbabonázta az alkotókat, minta helyiek táncainak, dalainak, ereje, energiája, ékessége...

„Egyszer a cimborák gondolták, megviccelnek, s a galambjaim szárnyát jó szorosan leragasztották. Kacagtak magukban addig, amíg meg nem látták, hogy a vasút mellett egyes sorban gyalogolnak haza a Hazug Pista galambjai”