2014. November Világok találkozása
Erdélyi Prímások Találkozója
2015-ben a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes hivatásos fennállásának 25. évfordulóját ünnepli.
Az igazgató András Mihály, 20 éve vezetője az együttesnek, ugyanakkor az Erdélyi Prímások Találkozója rendezvénynek is életre hívója. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes közreműködésével a rendezvényt évente megszervezik.
E rendezvény élménybeszámolója következik.
Valamikor régen, a budai Fonóban, táncház, koncert, miegymás közepette, megakadt a szemem egy öreg, cigányprímáson. „Fület odaragasztó” játéka volt, így én, aki ez idáig többnyire a tánc bűvöletében éltem, kevesebbet figyelve annak zenéjére, kiváltképp annak „mívességére”, most egyszeriben megéreztem valamit. Az öreg prímás mögött egy fiatal legény, kicsit kerekképű, mosolygós, különös szerénységgel hátrahúzódva zenélt. Helyezkedése, játéka, figyelme az öreg mögé és annak játékára irányult, aki hatalmas biztonsággal és lenyűgözően „szolgálta” közönségét, ugyanakkor semmit nem takart el a legénytől. Tökéletes példája állt előttem „a mester és tanítványa” fogalomnak. Mindketten virtuózan játszottak, a legény alázattal, az öregre figyelve, semmiért sem vágott volna elébe, mindenben csak mögötte, ő volt a tökéletes kíséret. Az öreg prímás pedig jókedvű mosollyal, lenyűgöző játékossággal zenélt, néha kicsit hátrakacsintva, mintegy bátorítva, hogy gyere bátran, nem hagylak el, nézd, én így csinálom!
Éreztem, hogy valami nagy pillanatát lestem meg az életnek. A kép örökre belém égett, valamilyen nagy hálaérzéssel, hogy megadatott. Sokkal később kerültek helyére a mozaikdarabok. Az öreg prímás Fodor Sándor, „Neti Sanyi” volt, a legény pedig, Pál István „Szalonna”. Prímások találkozója, világok találkozója.
A tegnap pedig, a csíkszeredai táncházban ült a széken egy öreg prímás, mögötte szintén ülve egy legény, minden figyelme az öreg kezére irányult, aki hagyta, szinte mutatta, hogy miként… Így zenéltek ketten, s nekem ismét megadatott egy csoda - világok találkozása: Csengeri Árpád magyarszováti prímás és Mihó Attila a budapesti zeneművészeti egyetem diákja. Zenéltek. Prímások találkozója van éppen, szám szerint a tizenhetedik, Csíkszeredában.
Csengeri Árpád, Magyarszovát
Órája ’tán, hogy véget ért a hagyományőrző prímások előadása. Előttem még javában a koncert pillanatai. (Bolondos megfogalmazás, de minduntalan, mint koboldok villannak elém a furcsa figurák. A színpadon különösen úgy hatnak, mintha kitalálták volna őket. Alvásra készülő fák, őszi kertek díszletéből előbújó manók. „Anya! Láttad azt a bácsit? Azt a vékony arcút, hegyes fogakkal. Hallod, Anya…!?” - négy és fél éves rácsodálkozás.)
Majlát Gábor, Húsza Lajos, Káló József
Abásfalva, Homoród mente.
Majlát Gábor és zenekara (Abásfalva, Homoród mente) annak ellenére, hogy a kezdetben hallhatóan keresgélték az összhangot, valamilyen értelmezhetetlen szálakon értek végül a közönséghez. Csendes, meleghangú éneklésbe fogott a közönség, ami bizony ritka az előadás első tíz percében. Mint valami közös emlékezés „…a doberdói harctérre” – találó egybeesés éppen 2014-ben.
A színpad másik oldalán még egy csoda, dr. Pávai István, aki mindenek fölötti szakszerűséggel, de az élmény szintjén vezeti, segíti a nézőt, hallgatót eligazodni a kifogyhatatlan magyar népzenében. Kívülről, belülről ismeri az összes falusi zenészt, azok felmenőit, zenéjüket, ragadványnevüket, tájegységet, helységet, de még az utcákat is… Felbecsülhetetlen ismeretanyag. Ja, és a modern technikával, játszi könnyedséggel alátámaszt, fénykép, bejátszás, felirat, minden. Senkinek kétsége sincs, hogy korszakok közötti átjáró, maga a híd. Köszönjük Tanár úr!. Adjon Isten jó egészséget! - sokat kell még mesterkedned: tanítani, átadni.
Így tudjuk meg, hogy az hagyományőrző zenészek némelyike évek óta nem zenél, nincs alkalom, nincs igény, nincs zenekara. Lám, Barabás Ferenc (Magyarsülye, Kustasföld), igaz, némi noszogatás után jött el, de kapott kíséretet itt, fiatal, zeneművészeti egyetemen népzenét tanuló fiatalokból. Van kontrása, bőgőse, és íme, soha egymást nem látott emberek tökéletesen beszélnek a zene nyelvén. Világok találkozója.
Az elébb elhangzott nevek között valahol fonalat vesztve, csak lassanként fedezem fel, hogy a bőgős énekel, szelíden a hangszere mögül. Tekintetével nem kereste a közönséget, lefele nézett. Mélyen belülről, gyönyörű egyszerűség. A színpadon valami, amiben nincs semmi színpadi. A prímás nagyapjának énekét a zenésztársa varázsolja elénk. Időtlen pillanat.
Hosszas felsorolni, miként kerül Csíkszeredába, egyazon színpadra falusi zenész, egyetemista és népzenekutató, mégis érdekes rápillantani arra a folyamatra, amely idáig vezet.
András Mihály, a találkozó egyik életre hívója, tavasszal a hangos budapesti táncháztalálkozón egy csendes zugban egyeztetett Pál István „Szalonnával”, időpontját a rendezvénynek, ahol egyik nap az erdélyi prímások, másik nap az adatközlők muzsikáját magasan művelő meghívott előadók koncerteznének. Aztán az élet másképp rendezett. Már második alkalom, hogy Pál István „Szalonnáék” végül mégsem tudtak eljönni (majdcsak sor kerül rájuk is), de elvállalták és eljöhettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének tanárai, diákjai. (Fontos adalék, hogy a népzene tanszék csak 2007 óta van, akkorra tudták ezt kiharcolni, a tanszék tanárai, és ebben dr. Richter Pál tanszékvezetőnek kulcsérdemei vannak! És Pál István „Szalonna” is a Népzene Tanszéken szerzett diplomát pár éve, 2012-ben. Az utak összefutnak.)
Szinte tapintható volt, hogy ennek kellett megszületnie, így egymás mellé rendelten. Ugyanis, ki lenne jobban érintett a találkozásban, mint az, aki a hagyomány képviselőjeként még játsza az elődjeitől tanult muzsikát és az, aki az adatközlőktől felgyűjtött anyagot tanulmányozza, rekonstruálja, kutatja, tanulja, vizsgázik belőle. Némelyik már a feledés útján, másik felkapott falusi előadóként szűkös időbeosztással, harmadik számítógép előtt ülve, mp3-má tömörített ízeket, hangulatokat tanulmányoz. A jó ismerősként üdvözölt kiváló folklórgyűjtőnek nyitva álló kapuk, nem biztos, hogy a diák számára is nyitottak. Nem nyilvánvaló, hogy az öreg falusi zenésszel bármikor találkozhat, élőben hallgathatja, tanulhat tőle.
Ehhez a találkozáshoz messziről indított szálaknak kellett idáig vezetniük. Az elhivatott szervező (András Mihály, HSZNE igazgatója) alkalmas pillanatban ösztönzi a tehetséges fiatal zenészt, hogy szervezzen társakat e találkozóra és egyeztet tanszékvezetővel, tanárral, hogy segítsék ezt a feladatot. És indul, ugyancsak megfelelő pillanatban egy másik tapasztalt szervező (Füleki Zoltán, HNSZE aligazgató), legeldugottabb falvak sáros utcáiba, cigánydombok ködös reggelébe, városi vendéglők füstjébe, hogy felkutassa, tudakolja, kérje szépen a zenészt, vegye elő hegedűjét, gyűjtse egybe bandáját, vagy éppen keressen alkalmas fuvart, de valamiképpen jöjjön el a találkozóra. Mellette még két fiatal (Mihó Attila és András Orsolya az egyetem népzene tanszék hallgatói) a tanár úr (Pávai István) útbaigazításával, hogy tanulják, segítsék ezt a munkát és tapasztalják a világok találkozását.
Külön csoda az útbaigazító. Csak egy részlet, ízelítőnek:
„Marosvásárhely Lunka Jóska prímás (a magyarpéterlaki „Bolond” Jóska fia)
- Lunka Albi, az öccse a kontrás (ne harmonikával jöjjön), Ötvös János a bőgős.
- Idős Rácz Béla cimbalmost is próbálják hozni, ha nem beteg, vagy ifj. Rácz Bélát …
Gyergyó Kosztándi Pál güdüci magyar cimbalmos (cím)
- 20 évvel ezelőtt gyűjtöttem tőle, akkor középkorú volt, azóta nem voltam nála
- prímása Bogos Benedek volt (cím)
Gyimes Szőcs Mojszi Gábor, Gyimesbükk, Bálványospataka
- Gardonos a testvére, Gergely. Ha ő nem jöhet, akkor Szentes Jánost lehet hozni (Mojszi tudja, hogy hol lakik Bükkön)
- Itt látható a fényképe Mojszinak: https://www.facebook.com/gaborfunklub.szocsmojszi
Abásfalva, Majlát Gábor (sz. 1949) zenekara. Kontrás: Húsza Lajos (sz. 1961), bőgős: Káló József (sz. 1958). Ez legyen a kíséret, ne más. …. A legjobb otthon keresni őket, leghamarabb a prímást, hogy ne csődüljön oda az összes zenész, mert akkor nem szabadultok tőlük.
Dicsőszentmárton, ifj. Barabás Ferenc, Peci fia (magyarsülyei prímás, sz. 1950)
- Dicsőből Dombó felé kell indulni. …... Kicsit rá kell beszélni Barabást, mert rég nem játszott, de visszahallgattam a tavalyi felvételeimet, és teljesen jó. Meg kell mondani, hogy egy kicsit gyakorolgassa november közepéig a régi csárdásokat, pontozókat, szegényeseket.”
A csodából még egy estére kijut. Prímások találkozója második nap.
Egész estét töltött meg csodás tartalommal a valóra vált ötlet, régi székely dallamvilág.
Alcím „Bartók Béla és Kodály Zoltán 100 évvel ezelőtti székelyföldi gyűjtőútja emlékére összeállította Pávai István”. A színpadon 15 egyetemista, akik azért dolgoztak, gyakoroltak, igyekeztek, hogy a csíkszeredai színpadon megszólaltathassák régmúlt idők énekét, zenéjét, balladáját. Vezetik őket ez úton a tanárok: Richter Pál, Pávai István, Jánosi András, és kíséri Duduj Rozi néni a csíkszentdomokosi gardonyos, aki már most emblematikus figura. Ők kötik össze a székely közönséget a régi gyűjtésekkel. Nagy pillanat ez is. Mozaik darab.
Enyedi Ágnes, Konkoly Borbála, Timár Sára, Annus Réka, Nádasdy Fanni
Órája ’tán, hogy véget ért a hagyományőrző prímások előadása. Előttem még javában a koncert pillanatai. (Bolondos megfogalmazás, de minduntalan, mint koboldok villannak elém a furcsa figurák. A színpadon különösen úgy hatnak, mintha kitalálták volna őket. Alvásra készülő fák, őszi kertek díszletéből előbújó manók. „Anya! Láttad azt a bácsit? Azt a vékony arcút, hegyes fogakkal. Hallod, Anya…!?” - négy és fél éves rácsodálkozás.)
Majlát Gábor, Húsza Lajos, Káló József
Abásfalva, Homoród mente.
Majlát Gábor és zenekara (Abásfalva, Homoród mente) annak ellenére, hogy a kezdetben hallhatóan keresgélték az összhangot, valamilyen értelmezhetetlen szálakon értek végül a közönséghez. Csendes, meleghangú éneklésbe fogott a közönség, ami bizony ritka az előadás első tíz percében. Mint valami közös emlékezés „…a doberdói harctérre” – találó egybeesés éppen 2014-ben.
A színpad másik oldalán még egy csoda, dr. Pávai István, aki mindenek fölötti szakszerűséggel, de az élmény szintjén vezeti, segíti a nézőt, hallgatót eligazodni a kifogyhatatlan magyar népzenében. Kívülről, belülről ismeri az összes falusi zenészt, azok felmenőit, zenéjüket, ragadványnevüket, tájegységet, helységet, de még az utcákat is… Felbecsülhetetlen ismeretanyag. Ja, és a modern technikával, játszi könnyedséggel alátámaszt, fénykép, bejátszás, felirat, minden. Senkinek kétsége sincs, hogy korszakok közötti átjáró, maga a híd. Köszönjük Tanár úr!. Adjon Isten jó egészséget! - sokat kell még mesterkedned: tanítani, átadni.
dr. Pávai István
Így tudjuk meg, hogy az hagyományőrző zenészek némelyike évek óta nem zenél, nincs alkalom, nincs igény, nincs zenekara. Lám, Barabás Ferenc (Magyarsülye, Kustasföld), igaz, némi noszogatás után jött el, de kapott kíséretet itt, fiatal, zeneművészeti egyetemen népzenét tanuló fiatalokból. Van kontrása, bőgőse, és íme, soha egymást nem látott emberek tökéletesen beszélnek a zene nyelvén. Világok találkozója.
Ifj. Barabás Ferenc - Magyarsülye, Kutasföld,
Varró Márk, Timár Márton – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest
A magyarlapádi zenekar (Pirospántlikás) muzsikáján egyértelműen hallatszik, hogy foglalkoztatott zenekar. Prímása könnyedén mesél egyetemi éveiről, táncházmozgalomról, visszatértét falujába és a visszavitt népzenét, néptáncot, amelyet napjainkban is különféle rendezvényeken, tánctáborokon tanítnak vissza a fiataloknak. Kiderül az is, hogy muzsikálni nagyapjától és apjától tanult, a Sipos család tagja. Az idős Sipos Márton szépen tudott énekelni – tudjuk meg Pávai tanár úrtól -, az ő keservesét fogja elénekelni Turzai András. És megszólalt egy csodaszép éneklés. Távoli, tiszta hangon. Hosszú pillanatokig kerestem a forrását. Nem látom, hogy ki énekel…, kezdtem afelé hajlani, hogy valamilyen gyűjtés bejátszását hallom.
Varró Márk, Timár Márton – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest
A magyarlapádi zenekar (Pirospántlikás) muzsikáján egyértelműen hallatszik, hogy foglalkoztatott zenekar. Prímása könnyedén mesél egyetemi éveiről, táncházmozgalomról, visszatértét falujába és a visszavitt népzenét, néptáncot, amelyet napjainkban is különféle rendezvényeken, tánctáborokon tanítnak vissza a fiataloknak. Kiderül az is, hogy muzsikálni nagyapjától és apjától tanult, a Sipos család tagja. Az idős Sipos Márton szépen tudott énekelni – tudjuk meg Pávai tanár úrtól -, az ő keservesét fogja elénekelni Turzai András. És megszólalt egy csodaszép éneklés. Távoli, tiszta hangon. Hosszú pillanatokig kerestem a forrását. Nem látom, hogy ki énekel…, kezdtem afelé hajlani, hogy valamilyen gyűjtés bejátszását hallom.
Az elébb elhangzott nevek között valahol fonalat vesztve, csak lassanként fedezem fel, hogy a bőgős énekel, szelíden a hangszere mögül. Tekintetével nem kereste a közönséget, lefele nézett. Mélyen belülről, gyönyörű egyszerűség. A színpadon valami, amiben nincs semmi színpadi. A prímás nagyapjának énekét a zenésztársa varázsolja elénk. Időtlen pillanat.
Turzai András - Magyarlapád
Hosszas felsorolni, miként kerül Csíkszeredába, egyazon színpadra falusi zenész, egyetemista és népzenekutató, mégis érdekes rápillantani arra a folyamatra, amely idáig vezet.
András Mihály, a találkozó egyik életre hívója, tavasszal a hangos budapesti táncháztalálkozón egy csendes zugban egyeztetett Pál István „Szalonnával”, időpontját a rendezvénynek, ahol egyik nap az erdélyi prímások, másik nap az adatközlők muzsikáját magasan művelő meghívott előadók koncerteznének. Aztán az élet másképp rendezett. Már második alkalom, hogy Pál István „Szalonnáék” végül mégsem tudtak eljönni (majdcsak sor kerül rájuk is), de elvállalták és eljöhettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének tanárai, diákjai. (Fontos adalék, hogy a népzene tanszék csak 2007 óta van, akkorra tudták ezt kiharcolni, a tanszék tanárai, és ebben dr. Richter Pál tanszékvezetőnek kulcsérdemei vannak! És Pál István „Szalonna” is a Népzene Tanszéken szerzett diplomát pár éve, 2012-ben. Az utak összefutnak.)
Szinte tapintható volt, hogy ennek kellett megszületnie, így egymás mellé rendelten. Ugyanis, ki lenne jobban érintett a találkozásban, mint az, aki a hagyomány képviselőjeként még játsza az elődjeitől tanult muzsikát és az, aki az adatközlőktől felgyűjtött anyagot tanulmányozza, rekonstruálja, kutatja, tanulja, vizsgázik belőle. Némelyik már a feledés útján, másik felkapott falusi előadóként szűkös időbeosztással, harmadik számítógép előtt ülve, mp3-má tömörített ízeket, hangulatokat tanulmányoz. A jó ismerősként üdvözölt kiváló folklórgyűjtőnek nyitva álló kapuk, nem biztos, hogy a diák számára is nyitottak. Nem nyilvánvaló, hogy az öreg falusi zenésszel bármikor találkozhat, élőben hallgathatja, tanulhat tőle.
Ehhez a találkozáshoz messziről indított szálaknak kellett idáig vezetniük. Az elhivatott szervező (András Mihály, HSZNE igazgatója) alkalmas pillanatban ösztönzi a tehetséges fiatal zenészt, hogy szervezzen társakat e találkozóra és egyeztet tanszékvezetővel, tanárral, hogy segítsék ezt a feladatot. És indul, ugyancsak megfelelő pillanatban egy másik tapasztalt szervező (Füleki Zoltán, HNSZE aligazgató), legeldugottabb falvak sáros utcáiba, cigánydombok ködös reggelébe, városi vendéglők füstjébe, hogy felkutassa, tudakolja, kérje szépen a zenészt, vegye elő hegedűjét, gyűjtse egybe bandáját, vagy éppen keressen alkalmas fuvart, de valamiképpen jöjjön el a találkozóra. Mellette még két fiatal (Mihó Attila és András Orsolya az egyetem népzene tanszék hallgatói) a tanár úr (Pávai István) útbaigazításával, hogy tanulják, segítsék ezt a munkát és tapasztalják a világok találkozását.
Külön csoda az útbaigazító. Csak egy részlet, ízelítőnek:
„Marosvásárhely Lunka Jóska prímás (a magyarpéterlaki „Bolond” Jóska fia)
- Lunka Albi, az öccse a kontrás (ne harmonikával jöjjön), Ötvös János a bőgős.
- Idős Rácz Béla cimbalmost is próbálják hozni, ha nem beteg, vagy ifj. Rácz Bélát …
Gyergyó Kosztándi Pál güdüci magyar cimbalmos (cím)
- 20 évvel ezelőtt gyűjtöttem tőle, akkor középkorú volt, azóta nem voltam nála
- prímása Bogos Benedek volt (cím)
Gyimes Szőcs Mojszi Gábor, Gyimesbükk, Bálványospataka
- Gardonos a testvére, Gergely. Ha ő nem jöhet, akkor Szentes Jánost lehet hozni (Mojszi tudja, hogy hol lakik Bükkön)
- Itt látható a fényképe Mojszinak: https://www.facebook.com/gaborfunklub.szocsmojszi
Abásfalva, Majlát Gábor (sz. 1949) zenekara. Kontrás: Húsza Lajos (sz. 1961), bőgős: Káló József (sz. 1958). Ez legyen a kíséret, ne más. …. A legjobb otthon keresni őket, leghamarabb a prímást, hogy ne csődüljön oda az összes zenész, mert akkor nem szabadultok tőlük.
Dicsőszentmárton, ifj. Barabás Ferenc, Peci fia (magyarsülyei prímás, sz. 1950)
- Dicsőből Dombó felé kell indulni. …... Kicsit rá kell beszélni Barabást, mert rég nem játszott, de visszahallgattam a tavalyi felvételeimet, és teljesen jó. Meg kell mondani, hogy egy kicsit gyakorolgassa november közepéig a régi csárdásokat, pontozókat, szegényeseket.”
A csodából még egy estére kijut. Prímások találkozója második nap.
Egész estét töltött meg csodás tartalommal a valóra vált ötlet, régi székely dallamvilág.
Alcím „Bartók Béla és Kodály Zoltán 100 évvel ezelőtti székelyföldi gyűjtőútja emlékére összeállította Pávai István”. A színpadon 15 egyetemista, akik azért dolgoztak, gyakoroltak, igyekeztek, hogy a csíkszeredai színpadon megszólaltathassák régmúlt idők énekét, zenéjét, balladáját. Vezetik őket ez úton a tanárok: Richter Pál, Pávai István, Jánosi András, és kíséri Duduj Rozi néni a csíkszentdomokosi gardonyos, aki már most emblematikus figura. Ők kötik össze a székely közönséget a régi gyűjtésekkel. Nagy pillanat ez is. Mozaik darab.
Enyedi Ágnes, Konkoly Borbála, Timár Sára, Annus Réka, Nádasdy Fanni
Mihó Attila, Vizeli Máté, Timár Márton
Holnapra az utak már szertefutnak.
A 4-es villamos megáll a Király utcánál, leszáll egy fiatalember, vizsgatételek sorjáznak fejében, a Zeneakadémiára igyekszik.
Havazni fog, gondolja az öreg zenész, miközben az udvaron hátraballag megitatni az állatokat. A szekeret is fedél alá kell nyomni, kinn maradt az éjjel, amikor hazajöttek a vonattól.
György Katalin
Csíkszereda, 2014. november
Fotókat készítette: Iochom Zsolt, Csíkszereda
A 4-es villamos megáll a Király utcánál, leszáll egy fiatalember, vizsgatételek sorjáznak fejében, a Zeneakadémiára igyekszik.
Havazni fog, gondolja az öreg zenész, miközben az udvaron hátraballag megitatni az állatokat. A szekeret is fedél alá kell nyomni, kinn maradt az éjjel, amikor hazajöttek a vonattól.
György Katalin
Csíkszereda, 2014. november
Fotókat készítette: Iochom Zsolt, Csíkszereda
<< Vissza
