2022. november 16. Boldogasszony tenyerén
Csíkszereda
Boldogasszony tenyerén
A világegyetem örökérvényű működési rendje alapját képezi a magyar néphitnek. Hiedelemvilágunkban a Boldogasszony, a Babba Mária mint a világot életre hozó Istenanya minőség jelképek formájában évszázadok alatt fennmaradt és napjainkban is jelen van táncainkban, szokásainkban, ráolvasásokban, archaikus imáinkban, gyermekjátékjainkban, énekeinkben, mesekincsünkben.
A Boldogasszony minőség földi megnyilvánulása az életet adó nőben is jelen van. Az áldott állapotban lévő nő a napba öltözött asszony, vagyis a Nagyboldogasszony földi mása.
A néphitben a Szentlélek, a női minőség, amely a világot teremtette, a férfi minőség a napkultuszban nyilvánul meg.
Ez a kultusz egészen a jelenkori keresztény korunkig köti össze az összmagyarság történetét, ami sok esetben nem tudatos, hanem átörökített, beivódott szokás.
Az előadásban a kultikus eredetű körtáncok formavilágával, archaikus népi imákkal, népénekekkel, szülés/születés és a lakodalmi asszonnyá avatás szokásaival szemlélteti a Boldogasszony tisztelet átöröklődött formáit.
A műsor a mindenkori emberről szól, aki történelmi kortól függetlenül a Boldogasszony tenyerén cselekszik és alkot. Az ember célja a boldogság elérése, amit a mindennapi szokásain és hitvilágán keresztül kíván megtalálni, megvalósítani. A földre született ember próbálja megismerni a világot. A csillagos ég megismerésén keresztül a világegyetem működését, a kapcsolatain, párkapcsolatain keresztül az embert, a hiedelem világán keresztül pedig az Istent. Szokásrendszere, amely körbefonja az élet fordulópontjait, ebben a hármasságban formálódik, hogy az élete kerek egész legyen.
“A hagyomány emberének nincs külön szakrális és külön hétköznapi világa. A régi ember úgy tudott átlépni a hétköznapi idősíkból a szent időbe, hogy ez teljesen természetes dolog volt számára. A szent idő létezésének ténye mindig mindenütt jelen volt a létében.” – (Harangozó Imre) Ez az egység napjainkban feldarabolódni látszik. Az előadás arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy ezt az egységet hozzuk vissza a mindennapi életünkbe.
Rendező-koreográfus: Gábos Endre, Furik Rita
Zenei szerkesztő, zeneszerző: András Orsolya, Mihó Attila
Díszlet, jelmeztervező: Furik Rita
Forgatókönyv: Gábos Endre
Hangfelvételről közreműködik: Mihó Attila és barátai
Vetítés: Hátszegi Zsolt, Nagy Klemi
Igazgató: András Mihály
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Csoóri Sándor Alap program támogatása által valósult meg.
A világegyetem örökérvényű működési rendje alapját képezi a magyar néphitnek. Hiedelemvilágunkban a Boldogasszony, a Babba Mária mint a világot életre hozó Istenanya minőség jelképek formájában évszázadok alatt fennmaradt és napjainkban is jelen van táncainkban, szokásainkban, ráolvasásokban, archaikus imáinkban, gyermekjátékjainkban, énekeinkben, mesekincsünkben.
A Boldogasszony minőség földi megnyilvánulása az életet adó nőben is jelen van. Az áldott állapotban lévő nő a napba öltözött asszony, vagyis a Nagyboldogasszony földi mása.
A néphitben a Szentlélek, a női minőség, amely a világot teremtette, a férfi minőség a napkultuszban nyilvánul meg.
Ez a kultusz egészen a jelenkori keresztény korunkig köti össze az összmagyarság történetét, ami sok esetben nem tudatos, hanem átörökített, beivódott szokás.
Az előadásban a kultikus eredetű körtáncok formavilágával, archaikus népi imákkal, népénekekkel, szülés/születés és a lakodalmi asszonnyá avatás szokásaival szemlélteti a Boldogasszony tisztelet átöröklődött formáit.
A műsor a mindenkori emberről szól, aki történelmi kortól függetlenül a Boldogasszony tenyerén cselekszik és alkot. Az ember célja a boldogság elérése, amit a mindennapi szokásain és hitvilágán keresztül kíván megtalálni, megvalósítani. A földre született ember próbálja megismerni a világot. A csillagos ég megismerésén keresztül a világegyetem működését, a kapcsolatain, párkapcsolatain keresztül az embert, a hiedelem világán keresztül pedig az Istent. Szokásrendszere, amely körbefonja az élet fordulópontjait, ebben a hármasságban formálódik, hogy az élete kerek egész legyen.
“A hagyomány emberének nincs külön szakrális és külön hétköznapi világa. A régi ember úgy tudott átlépni a hétköznapi idősíkból a szent időbe, hogy ez teljesen természetes dolog volt számára. A szent idő létezésének ténye mindig mindenütt jelen volt a létében.” – (Harangozó Imre) Ez az egység napjainkban feldarabolódni látszik. Az előadás arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy ezt az egységet hozzuk vissza a mindennapi életünkbe.
Rendező-koreográfus: Gábos Endre, Furik Rita
Zenei szerkesztő, zeneszerző: András Orsolya, Mihó Attila
Díszlet, jelmeztervező: Furik Rita
Forgatókönyv: Gábos Endre
Hangfelvételről közreműködik: Mihó Attila és barátai
Vetítés: Hátszegi Zsolt, Nagy Klemi
Igazgató: András Mihály
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Csoóri Sándor Alap program támogatása által valósult meg.
<< Vissza
Reflexiók
