Visszatekintés
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes története 1970-ben kezdődött, amikor egy központi szakszervezeti rendeletben előírták, hogy olyan szakszervezeti zenekarokat hozzanak létre országszerte, amelyek a vidékre jellemző falusi együttesek muzsikáját játsszák. Az elképzelés az volt, hogy a vidéken alakult tánccsoportok ezekhez a zenekarokhoz fordulhatnak a műsoraik zenei kíséretéért, őket hívhatják a fellépéseikre. Csíkszeredában a helyi szakszervezeti vezetők úgy döntöttek, azzal az energiával, amivel ez a zenekar kijárna terepre, létrehoznak egy reprezentatív tánckart, ami a megyét, a várost képviseli. Az akkori szokásoknak megfelelően a táncosokat különböző vállalatoktól „vették kölcsön” heti egy, később heti két napra a próbák idejére. Így egyfajta félhivatásos együttesként alakult meg a régi Hargita Együttes.

Az Együttes működésének első húsz évében az akkori hatalom elvárásainak megfelelően, kitéve a rendszer visszásságainak, de mégis folyamatosan, sikeresen működött.

1990-ben sikerült megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy egy hivatásos együttes szülessen. Az 197t-ben elindult csíkszeredai táncház új vonalat határozott meg a néptánc és népzene terén: visszanyúlni a gyökerekhez, az eredetiséget keresni. Ez lett az új együttes gondolatiságának egyik alapja is.

Az induló csapat táncosai gyakorlatilag a fiatal Stúdió Együttesből kerültek ki. A tánckar eleinte szinte kizárólag azokból a lelkes fiatalokból állt, akik a Csíkszeredában 1985-ben újraalakult táncházban, majd az 1986-ban nagyrészt a táncházasokból verbuválódott új együttesben, a Stúdióban táncoltak.

Az Együttes egy ideig továbbvitte az elődök örökségét, és fokozatosan fordult az eredetiség, az ősiség felé. Sorra készültek az előadások. Új lendülettel, új szempontok szerint, új táncosokkal újultak meg, kerültek színpadra a régi hagyományaink.

Következtek a kilencvenes évek nagy bemutatói, amik igazán meghozták az első sikereket a hivatásos együttes életében. Szalay Zoltántól András Mihály vette át az Együttes vezetését

Olyan alkotók fémjelezték ezt a korszakot, mint Szalay Zoltán (aki az első években igazgatója is volt az együttesnek, Bodó Bán János, Fodor Csaba, András Mihály (a jelenlegi igazgató), Sára Ferenc, Tímár Sándor.

A kétezres évekre fordulva megmaradt az alkotó lendület. Orza Călin hozott új gondolkodásmódot, kísérletező kedvet és új felfogású műsorokat ebben az időszakban.

Az évtized közepén indult az a mai napig tartó folyamat, hogy vendég-alkotók mellett az együttes táncosai is egyre bátrabban vettek részt a műsorok színpadra állításában.

Az Együttes számtalan fellépéseiből nehéz kiemelni bármit is, hiszen ugyanolyan fontosak a szórványtelepülések elhanyagolt kultúrotthonainak repedezett színpadai, mint a nyugati turnék csillogó koncerttermei. Mégis említsünk meg néhány kiemelkedő meghívást, hiszen nem mindennapi dolog, hogy egy együttes heteket tölthessen Európa nagyvárosaiban, vagy éppen a távol-keleten.

Ha csak az igazán rangos fellépéseket emelnénk ki a számos közül, meg kell említenünk azokat a világkiállításokat, amelyeken a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a romániai multikulturalizmust képviselte. Ezek a Hannover 2000, a 2008-as zaragozai, a 2010-ben megrendezett sanghaji, valamint a koreai Yeosu-ban 2012-ben tartott világkiállítás.

Érdemes felsorolnunk még néhány jelentős turnét. Az egyik a 2000-ben megszervezett, hét országot átölelő Kárpát-medencei előadássorozat, amely során az összes olyan országot érintette az Együttes, ahol őshonos magyar lakosság él. 2002-ben háromhetes svédországi turnén vett részt az Együttes, 2007-ben pedig tíz napon át Kína nagyvárosaiban szerepelt.